Lehet, hogy nem ismeri a felületkezelési folyamatot, amellyel ebben a cikkben foglalkozunk. Tehát itt van 21 felületkezelési eljárás:
1. Mikroív oxidáció
A mikroív-oxidáció jól ismert mikroplazma oxidációként, amely elektromos paramétereket és elektrolitokat foglal magában a folyamat befejezéséhez. Ívkisülés segítségével nem nemesfém-oxid kerámia filmet növesztünk pillanatnyi nagy nyomással és magas hőmérsékleten az alumínium, magnézium, titán és ezek ötvözeteinek felületén.
2. Fémhuzalrajz
A fémhuzalhúzást jellemzően dekoratív vonalak kialakítására használják az anyag felületén. A munkadarabot elsősorban díszítőelemnek szánják.
3. Kékelés
A kékítés az a folyamat, amikor a színmázzal a teljes hasított testet kitöltik, majd a nagyolvasztóban 800 fokos hőmérsékleten elégetik. A színes mázat általában a homokos szemcsék folyékony formában történő megolvasztása után nyerik, majd a hasított testben töltik fel. A kezdeti lépésekben a színmáz alacsonyabb, mint a karkasz készítésénél használt huzalok, majd a színmázat többször is elkészítik, hogy a drótokkal azonos szintre kerüljön.
4. Sörétszórás
Ez egy hideg megmunkálási folyamat, amely a munkadarab felületén lévő pellet bombázásával megy végbe, hogy az implantátum maradék nyomófeszültségével növelje a fém kifáradási szilárdságát.
5. Homokfúvás
A homokfúvás magában foglalja az anyag felületének nagysebességű homokkal történő nagyolását. A különböző csiszolóanyagokat homokkal kombinálva nagyon nagy sebességgel fújják fel a fém felületére. Eközben a fajták közé tartozik a kvarchomok, a rézérces homok, a hainani homok és a vashomok. A homokkal való érintkezés után az anyag felülete egészen imádnivalóvá válik.
6. Rézkarc
A maratásról akkor beszélünk, amikor az anyag túlzott részét kémiai reakció vagy fizikai hatás segítségével eltávolítjuk. A kifejezés tágabb áttekintése érdekében ki kell terjedni a „Fotókémiai” szóra is, amelyet alternatív módon a maratásra használnak.
Jellemzően a fotokémiai fejlesztések eltávolítják az anyag felületéről a védőréteget, amely maratásra kerül. Ez a mozdulat biztosítja, hogy a maratás egyenletes felületet eredményezzen, nem pedig gödröket és egyenetlen mintákat a felületén. Röviden, a fotokémiai folyamat leegyszerűsödik a korrodáló és oldódó hatás elérése érdekében.
7. In-Mold Dekoráció
Az In-Mold Decoration (IMD) festésmentes technológiaként is ismert. Mára az IMD felületdekorációs technológiaként az egyik legnépszerűbb technikává vált. A folyamatnak alapvetően három része van:
Felületkeményítő átlátszó fólia a felület karcolásokkal és maratással szembeni impregnálhatóvá tételéhez.
Középső nyomtatott mintaréteg, amely a munkadarab felületének kialakítását szolgálja, és
A hátoldalra ragasztott injektáló réteg, hogy megőrizze a nyomat eredeti színét és fényét a munkadarab felületén.
8. Öntőforma díszítés
Az Out mold-decoration (OMD) egy tapintható, vizuális és funkcionális integrációs kijelző. Ezt a technológiát az IMD hozta magával, és magában foglalja a 3D felületdekorációs technológiát, a fémezési jellemzőket és a textúra szerkezetét.
9. Lézeres faragás
A lézeres sóvárgás, más néven lézerkészítés vagy lézergravírozás, egy optikai elveket alkalmazó felületkezelési eljárás. Az eljárás során lézersugarat használnak a fém felületére vagy az átlátszó anyag belsejébe történő nyomtatáshoz.
10. EDM
Az EDM az elektromos kisüléses megmunkálást jelenti. Ez a vezető anyagok eltávolításának folyamata elektromaratással. Technikailag a folyamat a munkaközegbe merített két elektróda közötti impulzuskisülés során történik.
A szerszámelektródákat általában korrózióálló elektromos anyagokban használják, magas olvadásponttal, könnyű feldolgozással és jó vezetőképességgel a folyamat során. Az ilyen szerszámelektródák szembetűnő példái a réz-volfrám ötvözet és a molibdén.
Szikraforgácsolásnál a folyamat során a szerszámelektródák elkopnak. Az elektródák fogyasztása azonban még mindig alacsonyabb, mint a fém felületéről eltávolított anyag mennyisége.
11. Lézeres textúra
A lézeres textúra nagy energiájú és nagy sűrűségű lézerrel reagál az acélfelülettel, hogy a felületén a kívánt mintát alakítsa ki. A lézeres textúrát leggyakrabban maratásra, körtemezőre, valamint kígyóbőr vagy egyéb dekoratív vonalak rajzolására használják az anyag felületére.
12. Tamponnyomás
A tamponnyomásnál van egy íves alátét, amely szilíciummélynyomásból és szilikongumi anyagból áll. A tintát a mélynyomón mártják az alátét felületére. Ezt követően ez a pad rányomódik arra a tárgyra, ahol nyomtatni kell.
13. Szitanyomás
A szitanyomást szitanyomó lemezek készítésére használják. Ezek a lemezek kézzel festett fóliával vagy fotokémiai lemezkészítési eljárásokkal készülnek. Eközben a szitanyomást selyemszövetek, szintetikus szálas szövetek vagy fémek szita-szitakereteinek megkötésére használják.
Jelenleg a fotógravírozási eljárást alkalmazzák a szitanyomó lemezek fényérzékeny anyag felhasználásával történő elkészítésére. A tinta a grafikus rész hálóján keresztül kerül az anyagra, amely összenyomja a pengét, hogy ugyanazokat a grafikákat nyomtatja ki, mint az eredetiek.
14. Közvetlen hőnyomtatás
A közvetlen hőnyomtatás során a hőérzékeny anyagot felvisszük a papírra, hogy azt hőérzékeny írópapírrá alakítsák. Mára a direkt hőnyomtatás alkalmazása sokat bővült, mivel a legjobb, hosszabb ideig tartó nyomtatást kínálja. A hőrögzítő papír általában megváltoztatja az anyag kémiai és fizikai tulajdonságait, amely hő hatására a felületre nyomtatható.
15. Hőátviteli nyomtatás
A hőátadó papír a hagyományos nyomtatási eljárást követi, de speciális tintával ellátott speciális transzferpapíron. A papírt a nyomtatási folyamaton (nyomtatókon) vezetik át a papír nyomtatásához. A folyamatot azonban még egy nyomtatási fázis követi, amelyet egy speciális transzfergéppel hajtanak végre. Ez az egyedülálló transzfergép segít pontosan kinyomtatni az eredeti grafika alakját, és a folyamat magas hőmérsékleten és nagy nyomáson megy keresztül.
16. Planográfia
A planográfia az olaj-víz elválasztás elvét alkalmazza, amely általában hiányzik minden más nyomtatási eljárásban. A planográfiában a grafikus és a nem grafikus részek ugyanazon a síkon helyezkednek el, hogy megkülönböztessék a nyomdai szita mintázatát és a nem mintázatú részeit. Az első lépésben a víz a nem grafikus nyomólemezre kerül, és megvédi azt úgy, hogy a nem grafikus nyomólemez teljesen elmerüljön, és vízzel nedves legyen, és biztosítva legyen a tinta hatásának kitéve.
A nyomtatási komponenshez a tintaellátó készülék nyomtatólemezéhez vezető hivatkozást biztosítjuk. Mivel a nem grafikus nyomólemez vízbe van merítve, és védve van a tinta hatásától, a tinta csak a nyomólap grafikus részéhez kerülhet. Ezt követően utolsó lépésként a nyomólemezen lévő tinta átkerül a tejhéjra. Ezután a lenyomathenger és a gumihenger közötti nyomást arra használják, hogy a tejhéjon lévő tintát a nyomtatandó anyaghoz továbbítsák. Így elmondható, hogy a planográfia egy közvetett nyomtatási módszer.
17. Ívelt felületű nyomtatás
Ha ívelt felületű nyomtatásról van szó, a gravírozott gravírozást karakterekkel vagy mintákkal használják. A tintát gravírozva helyezik a mélynyomóba, majd az íves felületre nyomtatják vele a textúrákat vagy mintákat. Később ezek a minták és karakterek az ívelt felület segítségével eltolódnak a fröccsöntött termék felületén. Az utolsó lépésben a tintát ultraibolya fénnyel történő besugárzással vagy hőkezeléssel a fröccsöntött terméken maradásra késztetik.
18. Melegbélyegzés
A melegbélyegzést bármely anyag kétoldalának bélyegzésére használják. A bélyegző merev anyagból, valószínűleg fémből készül, és cseppfolyósított tintát használ a felület nyomtatásához. A folyamat akkor kezdődik, amikor a hordozót a bélyeg alá helyezik, és mintákat és karaktereket nyomtat a felületére. A tartósság és a felület jobb kohéziója érdekében a folyamatot magas hőmérsékleten és nagy nyomáson hajtják végre.
19. Víztranszfer nyomtatás
A víztranszferes nyomtatás egy viszonylag kevésbé régi nyomtatási módszer, amely nyomófóliával működik. A nyomófóliát a vizes kádba helyezik, és a hordozó áthalad ezen a vízen. Ezenkívül nagy nyomással hidrolizálja a nyomófóliát a hordozón.
20. Síkképernyős nyomtatás
Síkszitanyomásnál a síkszita formája nejlon vagy poliészter szitaanyagból áll, amely a négyzet alakú keretre rögzíthető. A viráglemez mintás része áthalad a színes pasztán, míg a viráglemez nem mintás része a polimer filmréteggel borítva marad. Amíg a nyomtatási ciklus zajlik, a virágtányér megterheli az anyagot, és a tányér megtelik a nyomtatott színnel.
21. Naptár
A naptározást kifejezetten a bőr megmunkálására használják, mint utolsó folyamatot. Az eljárás a szálak plaszticitását használja fel különböző hőviszonyok között, hogy lesimítsa a szövet felületét, hogy javítsa a felület fényét. Az anyag hozzáadása után felmelegítik és megolvasztják, hogy lap- vagy filmformába kerüljön. Ezenkívül a polivinil-klorid a leggyakrabban használt anyag a naptárkészítés folyamatában.